Benedek Elek, a Székelyföld szülötte 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Erdővidék egy kicsi falujában, Kisbaconban. Első iskoláit Kisbaconban járta, később azonban már Székelyudvarhelyen készült egyetemi tanulmányaira. A kollégiumban köt életre szóló barátságot a kultúrával, nyelveket tanul, lelkes tagja az önképző köröknek. Érettségi után Budapestre költözött, ahol bölcsész szakon tanult, tanárnak készült, de lelke mélyén írói babérokra tört.
Ezeregyéjszaka meséiből, valamint a Grimm testvérek meséiből című köteteiben szintén a világirodalom mesekincséből válogatott. Saját meséit először fiának adja a kezébe, ebből lesz az Apa mesél(1888), a Történetek a gyermekszobából (1893), később unokáinak ajánlja a Nagyapó mesél Évikének (1911),majd az Elek nagyapó mesefája (1921) című köteteket. Említésre méltót alkotott lányregényeivel is: Katalin, Zsuzsika könyve, Anikó regénye, Uzoni Margit - a főhőst a kisbaconi tanítónő alakja ihlette -, Mária, Huszár Anna. A magyar nép múltja és jelene(első kötetében a jobbágyság történetét mutatja be 1848-ig, a másodikban az egykorú népélet leírását olvashatjuk), Hazánk története (Habsburg-ellenessége miatt emelhetjük ki), Nagy magyarok élete. Ez utóbbi 13 kötete 1905-1914 között született.
Munka közben érte a halál 1929. augusztus 17-én. Az egykoron a honoráriumokból összegyűjtött hegyoldalnyi kisbaconi birtok közepén álló kúria ma az író emlékháza.
KISBACON
Falunkat a XII. században alapították. Erről írásos dokumentum sajnos nincs. Benkő József Erdővidéki tudós 1770-ben írt „Filius Posthumus” című kéziratában: „A Szent István magyar király Sarolta nevű húgától származott volt a Márkád Gróf, kinek fia volt Bulth Lőrincz… Az ő jeles fiai: Batzon, Bontz, Bentze, Tsák és Bethlen… Ezek közül mindenik nevére falvak vagynak Erdélyben neveztetve talán magok lévén azok fundátorai…” 1567-ben KWS Baczon névalakban szerepelt majd 1602-ben a Kis–Baczon nevet kapta.
Földrajzi elhelyezkedése
Rövid történeti leírás
A XII. század egyetlen, Bacon néven ismert falut Szent István király unokájának, Saroltának a fiáról, Baczonról keresztelték el. Az évek során három település különült el, melyek nevükben egyaránt hordozták a Bacon nevet: Sepsibacon Telegdibacon és Kis Bacon. A falut kezdetben a szájhagyomány szerint négy nemzetség alapította. Az ősi családneveket viselő családok éltek a legtöbben: Benedekek, Vajnák, Bodák, rajtuk kívül vannak még: Lakatosok, Bakók, Veresek. A Benedek nevet viselő családok vannak a legtöbben, épp ezért megkülönböztető neveket is használtak, például: Huszár Bíró, Szabó, Tőke, Gé, Péter, Júda stb.
Helyi és környékbeli látnivalók
A falu nagy szülöttje Benedek Elek. Ő a Benedek és a Huszár családból származott. A ház, amelyben született már nincs meg, de a klasszicista stílusban épült Mari–lak (1906), amelyben élt és dolgozott, az meglátogatható. Itt írta műveinek jelentős részét, és itt szerkesztette a két világháború közötti Erdély egyetlen magyar nyelvű gyermeklapját, a Cimborát. 1929-ben a Cimbora megszűnt és vele együtt Elek apó is eltávozott az élők soraiból, feleségével együtt. A falu határában lévő új temetőben helyezték Elek apót örök nyugalomra, a nagy gesztenyefa alá. Ezzel a temetővel átellenbe található egy másik régebbi temető, de itt a sírokat már nem gondozzák. Az Elek apóék sírján a következő felirat található:
Gyerekekhez lehajoltam,
A szívemhez felemeltem,
Szeretetre így neveltem."
A falu jeles szülötte volt Benkő Sámuel (1743–1825) külföldi egyetemeken tanult orvos, a hazai orvosi meteorológia úttörője; Vida András (1900–1960) a Duna menti Brăila város magyar missziós református papja, valamint Benedek Huszár István 1848–49-es huszár, Benedek Elek nagyapja.
A faluban tálalható Erdővidék egyetlen működő vízimalma. Itt minden nap őrölik a gazdák gabonáját. A malom egyik gerendáján ez a felirat áll: ”Építetett Isten segedelméből 1835. esztendőben október 25. BA, GI, VA, BA, VS, VM, BS mesterünk volt NA”. A malomhoz tartozó ház gerendáján ez a felirat áll ”Építették ez házat, az malmot 1889-be június hó 19-én. Az malmos társulat isten segedelméből. NI, IGY, SZ.”. Az évszámok közti eltérésre nem derült fény, úgy szintén a nevekből adódó eltérésre sem. Még most is az idősebbek azt mondják, hogy a régi szerszámokkal kell munkálkodni.
Régen az aratást kaszával végezték és a szemeket cséphadaróval verték ki a kalászból. Péter Árpad tulajdonába van a ma is működő heremag fejtő amely kézzel működöt. Sok fáradságos munka kellett, míg eljutott a gabona a malomba. Sok régi használati tárgy található itt–ott a házaknál (cséphadaró, juhnyíró olló, favilla, stb.), de sajnos a “régiségkereskedők” is sokat elhordtak. Az idősebbektől hallottam, hogy a falunak 1950 után lett magyar kovácsmestere, mivel addig minden kovács, aki a faluban dolgozott cigány volt. Ma három magyar kovácsa van a falunak. Itt manapság inkább lópatkolással dolgoznak a kovácsok, kevés az egyéb munkájuk. Itt említeném meg Baló Gyula kovácsmestert, ő készítette az új temető kapuját. Az egyik műhely az emlékháztól nem több, mint száz métere található. A kirándulóknak érdemes volna ide is benézni és végig nézni egy lópatkólást. A kovács is szívesen mesélne mesterségéről. A népi mesterséget folytató mesterek közül megemlítem Soós András fafaragót, kinek a keze munkáját dicséri a templom előtti millecentenáriumi, valamint a kultúrotthon előtt lévő millenniumi kopjafa, és a faluban felállított néhány székelykapu.Kisbaconban Benedek Balázs Sándor (sz. 1902) és Baló Sámuel (sz. 1891) szerint a múlt század vége felé Benedek Gergő Gergő szuszékot és famozsarat is készített, majd fiai, Benedek Gergő Józsiás és Benedek Gergő Ignác, meg Boda Imre foglalkozott szuszékkészítéssel. Cifra szuszékot készítettek; ezt rövidnyelű hornyolóval díszítették. Benkő Zoltán (sz. 1909) nagyapjától hallotta, hogy régebb cifra szuszékot többen készítettek nászajándéknak.
A Benedek Elekről elnevezett borvizes barlangok Kisbacon határában, az Érces patak völgyében (a Fenyős patak bal oldali ága) Bodvalytól délre találhatók. A barlangok hajdani aranykutató bányák átalakulása nyomán keletkeztek. Az aranysárga csillogó vermikulit kristályok bolondították el az embereket. Három rövid tárót hajtottak az andezit agglomerátumba a patak két oldalán. Az első táró két méter hosszú, a patak jobb oldalán megőrizte a vágat trapéz alakját. Talpától borvízforrás fakad, amit a pásztorok és az arra járók használnak. A második táró az előbbitől pár méterre van a jobb oldalon. Eredetileg harminc méter hosszú volt. Időközben a táró beomlott és víz öntötte el, így bemenni nem lehet. Körülbelül tíz méterre lehet bevilágítani az eléggé lapos járatban. A harmadik és egyben a legérdekesebb bánya a patak bal partján nyílik. Teljesen elveszítette táró jellegét. Kialakult az egyensúlyi profilja, ezért jelenleg barlangformát öltött. A barlangból bővizű, 16 Co-os borvíz folyik ki. Két részből áll, egy bejárati termecske (3x4m) és az innen induló 4 méter hosszú, 1 méter széles járat. Az egész barlang alját 0,5-1,5 métermélységű borvíz tölti ki. A járat végében erős pezsgéssel feltör egy borvízforrás. A belső rész falait és mennyezetét érdekes barna színű limonit cseppkő lefolyások, tetaraták (lépcsőzetesen elhelyezkedő, apró cseppkőmedencék) díszítik. A bejárati terem mennyezetén tűszerű áttetsző gipszkristály pamacsok találhatók A barlangtól nem mesze lefelé helyezkedik el az Istenkas nevű völgykatlan A tatárjárás idején ide menekült a falu népe. A katlantól egy félóra járásra van Leshegy, innen belátni az egész környéket. Az őrszem is innen figyelte a közeledő tatár csapatokat.
A bodvaji vashámor
Kibacontól 8 km-re fekszik, észak-keletre Fenyős völgyében. Az ebben a festői környezetben meghúzódó kis bányatelep a köztudatba az 1848-as szabadságharcban betöltött szerepe révén került. A XIX. század első felében kezdődött meg itt a vaskő feldolgozása, ez kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1950-es évekig működöt, amikor a vajdahunyadi vasfeldolgozó megvásárolta. Itt kiépült egy falu is a hámor köré. Hogy egykor népes telep volt itt, azt az írásokon kívül Bodvaj elhagyott temetője is bizonyítja. Itt körülbelül 100 ember lakhatott. A temető a hámortól visszafelé 300 m-re, az út bal felén fekszik. Átkelve a patakon majd az úton haladva 200 m-t bal felé betérünk az erdőbe és a mogyoró bokrok alatt ott találjuk a sírokat. Még ma is kerül olyan sírkő, amelyről leolvashatjuk, ki nyugszik ott, és mikor halt meg. A sírkövek mind kőből vannak, de mindegyiknek más-más az alakja.
A hámorhoz tartozó épületek az idő folyamán elpusztultak. Az ipartörténeti emlékként nyilvántartott őskohót 1971-ben, majd 1980-ban javították, és így épen állt 1993 októberéig, amikor a dél-keleti fal teljesen leomlott. A vasúti síneken, amelyekkel akkoriban körbe fogatták ez olvasható “Debrecen Állami Vasúttársaság 1914”. Ma az állapota siralmas, több próbálkozás is volt a kohó újjáépítésére, de erre az utóbbi tizennégy évben nem került sor.
Bodvaj környéke egy geológiai ritkaság, a gejzírek üledékeiből kicsapódással keletkezett opál sajátos változata, a Bodvaji dobostorta opál fordul elő. Az egykori vulkáni tevékenység nyomán egy sor posztvulkáni tevékenység ismert. Ezen a tájon gejzírek, meleg ásványvízforrások, kénes lerakódások széndioxid feltörések, mofetták vannak. A lerakódásokban gyakran sok limonit (gyepvasérc), sziderit (agyagvasérc) található. Ebből adódik, hogy Fenyős völgye, Bodvaj környéke igen gazdag ásványi kincsekben. Változatos földtani összetételének tulajdoníthatóan a meleg borvízforrások lerakódásaiból keletkeztek az úgynevezett gejzíritek, tulajdonképpeni féldrágakövek, csiszolni és fényezni lehet őket. Színük miatt a nép a fehéret “tejopálnak”, a feketét “füstopálnak”, a sárgát “viaszopálnak” nevezi. Ezek közül a legértékesebb a csíkos (okker fehér), ennek a neve dobostorta opál. Ezt dr. Bányai János geológus találta meg és nevezte el, a minerológia irodalomba ma is ilyen néven szerepel, és a román nyelvű ásványtani könyvekben is ezen a néven használják. Hasznosításukra még nem került sor, de akinek ásványgyűjteménye van és sikerül ide ellátogatnia, itt talál belőlük.
Madárvilág
Kisbacon madárvilágával kapcsolatban megemlítnék egy olyan fajt, amelyik alig ötven éve települt meg a falu határában. Amikor az idő annyira melegedik ők az elsők a vándormadarak közül, akik megérkeznek falunkba. Februárban elfoglalják fészküket, a több mint száz éves fák tetején, és július közepe után, miután a fiókák kirepülnek, a következő tavaszig nem zavarják éles kiabálásukkal a falu éjszakai csöndjét. Ez a madár a szürke gém. Benedek Elek 1900 körül élő sövénynek a ház köré fenyőfákat ültetett. Az idők során a fák nőttek, gyérültek, mígnem hatalmas fenyőóriásokká nőtték ki magukat. A fenyők tetejét elfoglalták a gémek, és ma is hatalmas kolónia él itt belőlük. Minden fán két-három fészket is találunk. A ház körüli birtok külső határán van egy kisebb fenyőerdő, itt a gémek nem telepedtek meg. Az emlékházat körülvevő fenyőfákról húsz pár jár halászni a környező hegyi patakokba, és az Olt holtárkaihoz. A hazahozott halból jut a földre is, aminek a kisebb állatok nagyon örülnek. Néha leesik egy-két fióka is, ezek általában elpusztulnak, akinek sikerül felerősödnie a lehullott halból, az elrepül társaival. A legszomorúbb számomra, hogy a fenyőfák már megöregedtek, soraikat a szél megdöntögette, így félő, hogy nem sokáig gyönyörködhetünk estefelé a sütkérező gémek látványában.
Tavasszal a fehér gólya érkezik meg elsőnek, aztán jön a fekete gólya is. A falutól nem messze, a Kövespatak völgyében lehet látni, amint erdei vizek mellől felröppen a fekete gólya. A méhészek már kevésbé örvendnek a gyurgyalag csapatoknak, amelyek a homokfalak üregeiben nevelik fiókáikat. Tollazatuk nagyon színpompás, trópusi színezetű. A fekete gólya fészkelőhelyét is veszély fenyegeti, mert a homokot más falvakba is hordják, a méhészek meg begyújtanak fészkeiknek.
A falu határában találkozhatunk még jégmadárral, sárgarigóval, vízirigóval, fekete harkállyal, ősszel átvonuló békászósassal, stb.
Május vége, június közepe felé meleg esti órákban zöldlevelibéka koncert hallgatása közben pihenhetjük ki a nap fáradalmait.
A templomot 1991-ben kívülről 1993-ban pedig belülről teljesen felújították. A templomkertben 1925-ben emlékművet emeltek az 1914-18 között lezajlott világháborúban elesettek emlékére, amit 1994-ben kiegészítettek a második világháborúban elesettek emlékének szentelt márványtáblával, majd 1999-ben az 1848-49-es szabadságharc 150-ik évfordulóján helyet kapott még egy márványtábla az emlékmű oldalán. Az emlékművel átellenben egy magas kopjafa található a Millecentenárium emlékére, amelyet 1996-ban állítottak fel.
Kisbacon lelkészei 1915-től: Bedő Sándor, Tompa Zsigmond, Rémán Jenő, Kádár József, Elekes Tibor, Baczoni Szilárdka Kata, és a jelenlegi lelkész Farkas Vilmos.
A farsang vízkereszttől hamvazó szerdáig tart, az utolsó, tél végi ünnep, ezzel zárják a telet, kezdődik a tavaszvárás. Ezelőtt farsangkor tartották a nagy bálokat. Lehetőség nyílt ismerkedésre. Ez alatt az időszak alatt jártak a fonóba, az utóbbi időben kézimunkázni, olvasókörökre.
A farsang legfeltűnőbb mozzanata az álarc. A jelmezbál fennmaradt minden iskolánál.
A tojásfestés hagymahéjjal történt. Manapság már üzletből vásárolt porral festik a tojásokat. Egyre többen foglalkoznak tojásírással, ez többnyire Zsigmond Ibolya népművész jóvoltából terjedt el, nem is olyan rég, a faluban. A református egyház hat éve rendszeresen szervezi a hagyományápoló tojáskiállítást.
Az első szüreti bált a szóbeszéd szerint az 1930-as években szervezte meg Boda Ferenc, aki szőlőtermő vidéken járva meglátta, majd hazajőve elmesélte az itthoniaknak ezt az ünnepélyt. Ezt a behozott hagyományt a falu fiatalsága hamar meghonosította, és szinte kihagyás nélkül minden évben megszervezi azóta is.
Lányok és legények székely ruhába öltözve lóháton és lovasszekéren népdalokat énekelve járják körül a falut. A felvonuláson a lovak fel vannak virággal díszítve. Van egy szekér, melyiken cigánynak öltözött fiatalok ülnek. Itt van egy cigánylány, akit el lehet lopni és csak borért, és szőlőért adják vissza. A nap fénypontja az esti bál. Itt szőlővel van feldíszítve a terem. A bálba a környező falvakból is érkeznek fiatalok. Este tizenkét órakor szabad a szőlőlopás. A csőszök dolga a felkötözött szőlő megvédése. Ha valakit elkapnak annak, fizetnie kell. Ezután következik a két szőlőkoszorú elárverezése, ami azé lesz, aki a legtöbbet ad érte. Mostanában már a fiatal házasok is szerveznek szüreti bálokat.
”Aprószentek Szentek Szentek
Én bejövők s ti mind kimentek”
1969-ben, Benedek Elek születésének 110., halálának 40. évfordulója alkalmával, emlékházat avattak Kisbaconban az erdélyi írónemzedék nagyjai és a nagyszámú székelység jelenlétében: "Legalább kétezer ember hullámzik a harmincholdas kertben. Flóra néni, az író kisebbik leánya, gyöngyöző erős pálinkával és kürtőskaláccsal fogad bennünket. Az ő lakosztályán tolong hét város küldöttsége: a vendéglátók részint rokonsági, részint hivatalos minőségben tésztás tálakat, poharas tálcákat hordoznak körül, kitartó unszolással: "Nocsak! Fogyasszanak!" Az ágyon a Tükör friss példánya, első oldalán Magyari Lajos szívbe nyilalló cikkével a szembejövő emberről: az Erdélybe hazatérő Benedek Elekről, mikor is kétszázezren menekültek." A ház azóta is múzeum, ezrek és ezrek fordulnak meg benne. Székely kisiskolások, magyarországi látogatók, kolozsvári értelmiségiek, egyetemi kutatók és a világ távoli pontjairól hazatérők. Az idelátogató turisták megtekinthetik Elek Apó dolgozószobáját és íróasztalát, a nagyebédlőt, régi családi fotóit, kéziratait, bútorait, régi és új kiadású könyveit. A hatalmas gyümölcsös és udvar jellegzetes helyei Elek Apó négysoros verseivel van megjelölve, ami kis táblácskákon olvasható. Feleségével közös sírja a falu temetőjében található. E múzeum őrséget áll, védi és óvja egy nemzet nyelvét, a gyermekek nyelvét. Ez a ház, amelynek minden köve egy-egy könyv, szellemével helyben maradt.
Harmincegy éven át Elek Apó lánya, Benedek Flóra gondozta és ápolta az emlékházat. Később a tizedik unoka Bardócz Dezsőné, született Lőrincz Julianna vette át a gondozást. Őt követte húsz éven át Bardócz Lehel dédunokának felesége, Bardócz Éva. Most Szabó Réka dédunoka és férje Szabó István vezetik az emlékházat.